2015. augusztus 29., szombat

Hetedik Fejezet


Hetedik fejezet



Reggel korábban keltem a megszokottnál, ugyanis a ruhámat még ki kellett vasalnom. Az arcomon ott voltak a tegnap esti fennmaradás nyomai, a szemhéjaim ólomnehezek voltak. Soha, de tényleg soha többet nem fogok virrasztani csak azért, mert a húgomnál akkor van reggel, amikor nálam hajnali egy. Igaz egy évben csak egyszer van születésnapja, de ez akkor sem kifogás arra, hogy fennmaradjak.
A lábaimat magam után vonszolva vettem uralmam alá a konyhámat, s azonnal a konyhaszekrényre támaszkodtam. Ma még egy esküvőt is végig kell főzzek, sok kávéra lesz szükségem. Sosem voltam az a kimondott koffein-függő, sőt, inkább kipihentem magam rendesen, minthogy megigyak egy csésze kávét vagy egy doboz kólát, de most minden egyes energiát adó dologra szükségem volt. Ez alól pedig a kávé sem volt kivétel.
A telefonom háromnegyed hetet mutatott, így, miután befejeztem a rántottám elfogyasztását, visszamentem a szobámba, s hozzáláttam az ingem kivasalásához. Kivételes alkalom volt a mai nap, így a viseletet is megszabták: sötét, lehetőleg farmer nadrág, valamint fehér ing. Igaz, nem olyan komplikált, mégis korábban keltem miatta.
Miután átöltöztem, felcsatoltam a hajam, megragadtam a táskám, s megindultam a munkahelyem felé. Ilyenkor, amikor nagy a forgalom, elgondolkodok azon, hogy jó lenne venni egy autót. Még a végzős éveimben végigvittem a tanfolyamot és megkaptam a könyvem, ami persze érvényes jó pár évig, tehát azzal nem lenne gond. A környező utcákat is ismerem nagyjából, így az eltévedéssel sem kéne bajlódnom.
Mégis nem vagyok hajlandó arra, hogy megvegyek egy autót. Valahogy nem az én stílusom. Ezért is inkább halogatom. Ha nagyon nagy szükségem lesz rá, akkor talán majd veszek egyet.
Ilyesfajta gondolatokkal indulok neki a sétának. A fő utak, de még a mellékutak is rettenetesen forgalmasak voltak, pedig még csak fél nyolc körül járhatott az idő.
Amint beértem a Red-be, óriási kavarodás fogadott. A pincérek és a takarítók is össze-vissza rohantak az asztalok között, s díszítették a bútorokat. Az uralkodó szín a narancs volt, amely tökéletesen passzolt a fal színével.
 - Dakota! - hallottam meg Winnie magasan csengő hangját.
Egész testemmel felé fordultam, s mosolyogva integettem neki.
 - Öltözz át, és gyere! Annyi munkánk van még! - hadarta le gyorsan, majd visszament a saját fenségterületére, azaz a konyhába.
Miután a táskámat betettem a szekrénybe, magamra kaptam a kötőt, s Winnie után mentem. A konyhában is hasonló volt a helyzet, mint az étkezőrészlegben. Paulo és Martin észvesztve szaladtak az egyik pulttól a másikhoz, miközben a kezükben egy tál volt, benne a süteményhez szükséges masszával, Martin esetében pedig krémmel.
 - Ott a menü a sütő mellett. Melyiket vállalod be? Amelyik mellett ott a pipa, már elkeltek - vázolta fel a tényeket Winnie, majd tovább folytatta a zöldségek felvágását.
A sütő mellé léptem, s leolvastam a listán szereplő ételeket. A legtöbbjük mellett már ott volt a kis pipa, de még mindig akadt olyan, amit még nem vállalt be senki. A görög gyümölcslevest és a juhtúróval töltött rántott gombát kipipáltam, majd hozzáláttam a munkához.
Mivel a levesnek kellett több idő a lehűléshez, annak kezdtem neki hamarább. Legelsőnek előkészítettem a szükséges alapanyagokat, majd felszeleteltem a gyümölcsöket. Miután elkészítettem a narancslé és a tejszín keverékét, hozzáadtam a feldarabolt gyümölcsdarabokat, s összekevertem őket. Az óriási tálat, amelyben a leves volt, betettem a hűtőbe hűlni.
Csupán csak ezután láttam hozzá a gombának, amit elsőnek megfőztem. Miközben a gomba a tűzhelyen volt, elkészítettem a tölteléket is. Egy tányérba prézlit öntöttem, egy kis tálkába pedig a tojást kavartam fel habosra.
Észre sem vettem, hogy mennyire eltelt az idő. Csak dolgoztam, s figyelmen kívül hagytam a körülöttem lévő világot.
Csupán akkor kaptam fel a fejem, amikor meghallottam főnököm ismerősen csengő hangját.
 - A vendégek három körül érkeznek. Addigra meglesztek?
Hangjából érződött az, hogy mindezt csak formaság miatt kérdezte. Szerintem tudta, hogy addigra mindennel megleszünk.
 - Igen, Főnök! - feleltük egyszerre.
Niall elismerően hümmögött, majd végigjárta a konyhát. Mindenkit megnézett, felmérte, hogy ki hogyan áll.
Megremegett a kezem, ahogy hallottam a közeledő lépteket. Ki akartam zárni a fejemből. Nem akartam észrevenni, hogy a hátam mögött áll, mert tudtam, hogy akkor olyat tennék, amit más esetben soha. Niall jelenlétében másképp viselkedem, ezt pedig semmivel sem tudom magyarázni. Addig, ameddig meg nem tudom a viselkedésem okát, nem akarok vele beszélni. Viszont ez elkerülhetetlen, mivel a főnököm. 
 - Mi készül? - kérdezte a szokásosat.
 - Juhtúróval töltött rántott gomba. Ugyan nem volt kiírva, de maradt meg még zöldség. Köretnek megfelelne, nem? - kérdeztem félve.
 - Dakota - kezdte kimérten, miközben nekidőlt a konyhapultnak. Mélykék tekintetét az enyémbe fúrta. Teljesen megbabonázott. - Mi van az étlapra felírva?
 - Juhtúróval töltött rántott gomba - ismételtem meg magam. Nem értettem, hogy mire megy ki a játék. Nem is sejtettem, hogy mi lesz ezután.
 - Párolt zöldséget látsz mellette? Vagy bárhol az étlapon? - hangja dühössé vált.
 - N... nincs - sütöttem le a szemem.
 - Most nagyon figyelj rám, többször nem mondom el - hajolt hozzám közelebb.
Közel volt, talán túlságosan is közel. Forró lehelete égette arcomat. Miért történik ez velem?
 - Az étlapot én szerkesztettem, tehát csak azt csinálod meg, ami rá van írva. Sem többet, sem kevesebbet. És, nem, nincs olyan opció, hogy magadtól teszel vagy veszel el a menüből, rendben? Tudtommal még én vagyok a főnök és te az alkalmazott, tehát viselkedj alkalmazottként - vágta oda hozzám könyörtelenül. - És, még valami: három lövésed volt; az elsőt elrontottad. Arra vigyázz, hogy a másik kettőt ne használd el, mert ha mégis megtennéd, te azonnal repülsz. Remélem, világos voltam - fejezte be.
 - I... igen, Uram - tettem hozzá.
Az arcán átfutott valami... Talán döbbenet? Nem tudom, mindenesetre a szemeiben felfedeztem egy apró, alig észrevehető csillogást.
 - Rendben van - nyugtázta, majd elment mellőlem.
A pokolba!
Talán ezt a tegnapi miatt kaptam. Hisz az esetlenségem miatt majdnem olyat tettünk, amit nagyon nem lenne szabad. És most itt volt ez a kijelentése is. Egy ideig még azt bizonygatta nekem, hogy olyan kapcsolatot akar az alkalmazottaival, amelyben nem feltűnő, hogy ő magasabb ranggal jelentkezik. Ugyan nem mondta ki hangosan, de a bizonygatásaiból arra következtettem, hogy ő nem érzi magát rangosabbnak, mint amilyen valójában. Ugyanolyan szakácsnak képzeli magát, mint mi, csak neki van egy kis plusz: a hatalom. Mi pedig az uralma alá tartozunk.
Mindenesetre van egy pár dolog, amit az eszembe kéne véssek: az első és a legfontosabb az az, hogy nem szabad visszabeszélnem. Bármennyire is nekem van igazam, akkor is az ő szava a szent, az enyém pedig semmit sem ér. A második az, hogy én itt egy senki vagyok. Egy senki, aki csak az étel elkészítését és feltálalását biztosítja. Nincs hatalmam, a rangom is csak középszintű, ha megszólalok, akkor azt senki sem veszi észre. A harmadik az, hogy hallgatnom kellett volna az anyámra és az egyetemi tanáraimra: a főnökkel nem szabad olyan kapcsolatot létrehoznunk, amely félreérthető. A főnök egy tiltott ember, megérinteni pedig nem lehet, mert attól bajba kerülünk.
Ígyhát a következőre jutottam: a magázást újra felveszem. Mr. Horan tisztán és érthetően kijelentette, hogy ő itt a főnök. A főnök pedig megérdemli a tiszteletet.
Ó, és a legfontosabb dolog, amit meg kéne még jegyezzek: két hiba, és elvesztem az állásom.

8 megjegyzés:

  1. Szia! Vár rád egy díj itt: http://egydemonszerelme.blogspot.hu

    VálaszTörlés
  2. Sziaa! Nagyon jó a blogod, imádom Vár rád egy kis meglepetés: http://ahatodiktag.blogspot.hu/2015/08/1-dij.html

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett a rész :3 hamar folytit <3 Türelmetlenül várom!

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Megint jót alkottal. Hozd hamar a következőt!

    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett, s történet és az ahogy le van írva, elvarázsolt engemet.
    Csak így tovább, várom a folytatást.
    Puszi,
    Mei xx.

    VálaszTörlés
  6. Szia. Imádtam ezt a részt. Gyorsan a kövit :)

    VálaszTörlés
  7. Na-gyon szu-peeeeer lett!!!“ :) ^^
    Mikor jön a kövi???!

    VálaszTörlés