2015. augusztus 15., szombat

Hatodik fejezet


Hatodik fejezet


  Egy hét telt el Niall érkezése óta, azóta pedig minden visszaállt a régi kerékvágásba. Niall elmagyarázta, hogy havonta tartanak egy különleges napot, ami annyit jelent, hogy egész nap olyan rendezvényre kerül sor az étteremben, mint például születésnapi zsúr, esetleg esküvő, vagy bármiféle összejövetel. Ebben a hónapban pedig egy esküvő lesz a különleges napon, ami épp péntekre esik. A főnök találkozott az ifjú párral, akik már a tudtára adták, hogy milyen ételt is szeretnének a nagy napon és, hogy milyen legyen a díszítés az étteremben. Niall  már hétfőn beszerezte a szükséges dolgokat a díszítéshez, így már csak annyi volt hátra, hogy ma - azaz csütörtökön - beszerezze az ételhez és a süteményekhez szükséges hozzávalókat.
  És ha már Niall-nál tartunk... a könyvet, amit adott, elolvastam. Kétszer is. Tarryn Fisher Kihasznált alkalma egy nagyszerű könyv. Ugyan néha belegabalyodtam, sőt, volt olyan részlet, amit többször is el kellett olvasnom, hogy megértsem. De még mindig nem értem azt, hogy mit akart ezzel üzenni. Mert hogy üzenni akart mindezzel, az biztos. Csak még arra kell rájönnöm, hogy mit. Ez pedig elég nehéz, hiszen kerül. Látványosan elkerül, ha az étteremben van, sőt, ha mond nekem valamikkor sosem néz a szemembe. Mindeddig a szemembe nézett, ezzel bizonygatva azt, hogy ő a főnök. De most... most nem teszi el. Feszeng, ha véletlenül hozzám kell szólnia, átnéz rajtam, ha a csapatban vagyok. És ez azért fáj egy kicsit. Nem mintha régebben puszi pajtások lettünk volna, de azért mégsem kéne épp így viselkednie velem. Az okra pedig - valószínűleg -  csak akkor fogok rájönni, ha végre megértem a könyvet. De addig, ameddig nem mondd semmit, addig rohadt nehéz lesz. 
  És most ismét itt őrlődök magamban, és persze, hogy ismét csak a főnökömön. Egy ideje már folyamatosan rá gondolok, és arra a flancos könyvre. Szinte csak róla szól az összes gondolatom. 
 - Dakota - hallottam meg Winnie kedves hangját. 
  Leraktam a kezemben lévő kést a lapítóra, s a hang irányába fordultam. Az említett Niall irodája előtt állt, s mosolyogva intette, hogy menjek oda. Egy konyharuhában megtöröltem a paradicsomos kezem, s lassú, határozott léptekkel a nő mellé mentem.
 - Ma te mész el Niall-el a piacra. Készülődj.
 Kijelentése váratlanul ért, egy pillanatig pedig mozdulni sem tudtam. Én...? Miért is én? Eddig mindig megrendelte az ételhez a hozzávalókat. Akkor most miért is kell piacra mennünk?
 Egy fura arckifejezéssel mentem be az öltözőbe, a kötényemet a fogasra akasztottam, a táskámat pedig a vállamra kaptam. Átvándoroltam a szomszédos helyiség elé, megálltam a barnára mázolt ajtó előtt, s kopogtam rajta. Főnököm vidáman csengő hangja jelezte, hogy bemehetek. 
 - Kész vagy? - kérdezte, s egy pillanat erejéig elvette a fülétől a telefont. 
 Aprót bólintottam, hogy ne zavarjam a beszélgetését. Megálltam a nemrég becsukott ajtó előtt, s vártam. A telefon beszélgetést hamar lebonyolította, így mosolyogva biccentett, hogy indulhatunk. 
 A piac nem volt messze, nagyjából két utcányit kellett nagy csendben legyalogolnunk, és máris ott voltunk. Legelsőnek a zöldségest rohamoztuk meg, ahonnan kiválogattuk a legszebb paradicsomokat. ezután pedig a paprika jött. Annál a bódénál, ahonnan a paradicsomot vettük, a paprikák eléggé fonnyadtak voltak, így elkezdtünk tovább vándorolni. 
 - Ott - biccentettem a bal oldalamon lévő bódéra. - Ott eléggé szépek. 
 - Nem megbízható az elárusítója - mordult fel kissé furcsán. - A múltkor is tőle vettük az alapanyagot, és amire elvittük a Red-be, összefonnyadt. 
 - Oh, értem - motyogtam magam elé meredve.
 Ezután nem szólaltam meg. Ezen a piacon még nem jártam, ugyanis a lakásomhoz egy másik piac van közelebb. Nem akartam hülyeségeket mondani. Hisz mégiscsak ő a tapasztaltabb, és ő tudja, hogy itt hol találja a legmegfelelőbb alapanyagokat. 
 - Menjünk ide be - biccentett az egyik raktár felé. 
A kezemben két óriási szatyor volt, amelynek a súlya meghaladta a tizenöt kilót. A kezeim kezdtek elgémberedni, a vállam sajgott, a lábam sem bírta már soká. De nem mondtam neki nemet. Nem is mernék neki nemet mondani. Így hát, bementünk a raktárba.
A helyiség tele volt ládákkal, amelyekben különféle zöldségek és gyümölcsök voltak. Munkás emberek járták körbe ezeket a ládákat, cipelték egyik helyről a másikra. Niall az egyik zacskót a vállára dobta, s az egyik kezemből pedig kivette a másikat. Hálálkodó pillantást vetettem rá, s megeresztettem egy mosolyt. A bal karom már amúgy is kezdte felmondani a szolgálatot, így amikor a felesleges hét kiló elhagyta a kezemet, fellélegeztem.
Ebben a fellélegezésben, és abban, hogy az ujjaimat ropogtattam és a karomat kinyújtottam, annyira elbambultam, hogy majdnem elcsapott egy kisebb furgon.
Ekkor minden olyan gyorsan történt. Alig észleltem valamit.
Az egyik pillanatban még az ujjaimat vizslattam, a másikban pedig már egy erős, széles, és... és egy kidolgozott felsőtestnek ütköztem. A lábaim azonnal remegni kezdtek, s ha nem tart meg az illető, akkor biztos, hogy ott, abban a szent helyben, térdre borulok előtte. Azt pedig nehezen tudtam volna kimagyarázni. A szemhéjaim még akkor lehunytam, amikor belecsapódtam az ismeretlenbe, így most remegve pillantottam fel rá.
Elsőnek a mélykék, csillogó szemeket figyeltem meg. Az első két másodpercben csak és kizárólag azt láttam. Egy apró, alig észrevehető sötétebb folt volt a jobb szemében, ami miatt rejtelmessé vált az egész tekintete.
Ezután néhány szőke tincset véltem felfedezni, amelyek a homlokára hulltak. Néhány tincs sötétebb volt, bár volt olyan is, amelyek tejfehérek voltak.
Csupán ezután tisztult ki a kép. Megpillantottam azokat a csodás, csókolnivaló ajkakat, amelyeken egy láthatatlan X lebegett. Az arcvonalak is kirajzolódtak, így már tökéletes rálátásom volt a... a... nos, a főnökömre. 
Zavartan távolodtam el tőle, ezzel elszakítva testemet az övétől, amire mindez idáig olyan hűségesen tapadt. Mély lélegzetet vettem, majd sűrű elnézéseket motyogva megpróbáltam még jobban eltávolodni tőle. Ám az eltávolodást meggátolta a keze, amely szorosan tapadt a derekamra. Óriási tenyere forró volt, égette hideg bőrömet.
 - S... sajnálom - motyogtam még mindig.
Niall arca is megszilárdult. Komoran, kissé kábán figyelte esetlenségemet, s arra várt, hogy lépjek valamit.
De nem tudtam.
Ehelyett inkább ő tett valamit. Hosszú ujját az állam alá helyezte, ezzel kényszerítve arra, hogy azokba a szemekbe nézzek, amelyek néhány másodperccel ezelőtt teljes mértékben elkápráztattak. Ajkaim abban a szent pillanatban szétnyíltak, amint Niall mélyen beszippantotta a levegőt. A pillanat pedig elvarázsolt. Mintha teljesen az uralma alá vont volna. Talán megigézett a szeme.
Igen, igen, ez már biztos. Azok a mélykék szemek a bűnösök.
A feje pedig közeledett. Nem gyorsan, hevesen, hanem egyszerűen, alig láthatóan közeledett az enyémhez. Ajkai lassan szétváltak, ezzel engem az őrületbe kergettek.
Hatással volt rám, ez a hatás pedig túlságosan is nagy volt. Szinte elviselhetetlen.
Azt a majdnem-csókot, amelyre a testem minden egyes porcikája vágyott, megzavarta az, hogy egy túlsúlyos, munkaruhában szenvedő pasas nekiment Niall-nek. Az előttem álló srác pedig lehunyta a szemeit, mély lélegzetet vett, s visszaegyenesedett az eredeti helyére. Kezét, ami mindez idáig melegítette a hátamat, most lehullt onnan.
 - Menjünk - szólalt meg kissé hűvösen.
Kikerült, majd megindult egy furgon felé.
Megráztam a fejem, s követtem őt. A furgon hátsó részére pakoltuk a megvett dolgokat, sőt, néhány munkás ember még hozott néhány láda zöldséget. Miután mindent felpakoltak, Niall odaadott nekik egy borítékot, amelyben, feltételezhetően, pénz volt. Mindez után biccentett egyet, jelezve, hogy üljek be az autóba.
 - Merre laksz? - kérdezte, miután begyújtotta a motort.
Ez az első olyan mondata, amelybe belecsempészett egy kis érzelmet: hangjában kíváncsiságot véltem felfedezni. Ledaráltam neki a címet, majd meghúzódtam a saját ülésemben. Az arcomon a szégyen vastag, jól látható, vérvörös leple éktelenkedett, amely egyáltalán nem akarta elhagyni eredetileg hófehér arcomat. Nincs mit ezen tagadnom, szégyelltem magamat. Majdnem megcsókoltam a főnökömet. És ha az a pali nem ment volna neki, akkor meg is tettem volna. Vagy ő tette volna meg? Nem tudom. Minden esetre megtörtént volna... De mégsem történt. Emiatt pedig hálát adok az égnek is.
Túlságosan is hamar a lakásomhoz értünk. Elmotyogtam a főnökömnek egy köszönöm-félét, majd gyorsan kiszálltam az autóból. Még mielőtt mondhatott volna bármit is a nemrég történtekről, vagy a holnapi napról, rácsaptam az ajtót. Elég volt. Mára túl sok Niall Horan-t kaptam. Szépen szólva túladagoltam magam belőle. És, köszönöm szépen, de elég volt.
Gyorsan, szinte szaladva felmentem a saját emeletemre, bezárkóztam a lakásomba, s elterültem az ágyamon. Észre sem vettem, hogy mennyire elszaladt az idő; már nyolc óra volt. A hasam őrjöngő vadállatként kordult fel, ezzel jelezve, hogy már rég töltöttem őt tele. De valahogy nem tudtam megmozdulni. Túlságosan is hozzápréselődtem az ágyhoz, és már nem volt energiám arra, hogy felálljak innen.
Úgy, ahogy voltam, ruhástól, táskástól, mindenestől, belefúrtam a fejem a párnába, s hagytam, hogy az őrült gondolataim elárasszák a fejem.
Őrült gondolatok a megfejthetetlen könyvvel.
Őrült gondolatok a munkámmal kapcsolatban.
És őrült gondolatok a helyes főnökömről. 

9 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett :D siess hamar a kövivel :)

    VálaszTörlés
  2. Siess kérlek!
    Mar azt hittem eltűntel! Remelem mihamarabb hozod a részt, mert furdal a kíváncsiság!!! Es mikor jön mar össze Dakota es Niall? Alig varom :3

    Hatalmas ölelés,
    Brynn

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  4. Andrea nem szeretnek kotekedni, de minek olvasos ha nem tetszik?! es miert kell ilyen kommentekeket ide irkalni? egyebkent nekem nagyon tetszett ez a resz is remelem a kovi hamarabb jon😍
    Xx R❤

    VálaszTörlés
  5. Uhhh... Már kiváncsi vagyok, Niall és Dakota mikor és hogyan jönnek össze... Nagyon siess a kövivel légysziii. <3

    VálaszTörlés
  6. Szia! :)
    Egy díj vár rád, ezen az oldalon érsz el:http://rockkatonai.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszik a blogod, nagyon ügyes vagy :)
    Folytasd hamar!! :)
    Én is írok blogot, http://iwantyouniall.blogspot.hu/ :) Linkcserében benne lennél? (bocsi, hogy itt teszem fel a kérdést.
    vicacsiga@gmail.com-on elérhető vagyok a választ illetően. :)
    Előre is köszi!!

    VálaszTörlés
  8. Sziiia :) Vár rád egy kis díj az iwantyouniall.blogspot.hu - n :)

    VálaszTörlés