2015. október 17., szombat

Kilencedik Fejezet

Kilencedik Fejezet
Remegő kezekkel nyomtam le az étterem kilincsét. Lélekben már felkészültem az óriási leszólásra, és talán az sem biztos, hogy fél óra múlva még lesz munkám, hisz lehet, hogy ismét el fogok rontani valamit.
Nem is maradtam sokáig az öltözőben, azonnal bementem a konyhába. A hajamat útközben felkontyoltam, a kötőmet pedig szorosabbra fogtam. Belépve a konyhába, egyedül találtam magam. Elsőnek furán néztem magam elé meredve, aztán előhalásztam a telefonomat, hogy megnézhessem az időt. Fájdalmasan tudatosult bennem a tény, hogy több, mint háromnegyed órával jöttem hamarább. Úgy tűnik, az időérzékelőm nem a legjobb ezen a héten.
Miközben azon tűnődtem, hogy vajon mivel foglaljam el magam nagyjából negyvenöt percig, megcsörrent a telefonom. Kissé küszködve halásztam ki farmerem hátsó zsebéből a készüléket, majd megnéztem a képernyőt, amelyen anyám mosolygós arca figyelt rám vissza. Az én arcomra is egy mosoly varázsolódott, s már majdnem elfelejtettem, hogy mi fog rám várni.
 - Kislányom! Hetek óta nem hívsz! Azt hittem, hogy elcsapott egy busz! - rivall rám, mihelyst a fülemhez emelem a telefont.
 - Neked is jó reggelt, Anya, örülök, hogy felhívtál - nevettem bele a telefonba.
 - Ne merészelj nevetni, Dakota McDowell! Már az infarktus kerülgetett! Tényleg azt hittem, hogy valami bajod esett, és azért nem hívsz - váltott át a hangja aggódóba. 
 - Csak egy kicsit összejött minden. Akartalak hívni, de valahogy sosem jött össze - mentegetőztem azonnal. 
Anyám ugyan mindig átlát a szitán, tudja, hogy mikor mondok igazat, s mikor nem, de ha véletlenül rájön, hogy hazudok, akkor azt nem telefonon fogja megbeszélni velem. 
 - Mesélj, hogy vagy? Milyen a munka? A főnök rendes veled? És a többi alkalmazott? Sikerült már beilleszkedned? Nincs semmi problémád? - hadarta le a sok kérdést, amelyiknek a felét sem tudtam megjegyezni. 
 - Velem minden rendben, és a munka is fantasztikus. Ennél jobb munkát nem is találhattál volna nekem, és még mindig hálás vagyok neked.
Ha úgy vesszük, akkor most nem is hazudtam akkorát. A munka tényleg jó, imádok itt dolgozni, és Martinékkal sincs semmi bajom. De valahogy olyan furcsa. Olyan más. Ettől pedig rettegek. Rettegek, hogy olyan fog történni, amire nem vagyok büszke. Rettegek attól, hogy az utolsó esélyemet is el fogom játszani, akkor pedig repülök. Rettegek... rettegek a főnökömtől. 
 - És, veletek minden oké? Apa? A munka? Az éttermek? - tereltem gyorsan témát, ami hatásos is volt, hiszen anyám mesélésbe kezdett.
 - Minden olyan fantasztikus! Azt hiszem, ez az életem egyik legsikeresebb éve! Rengeteg megrendelést kapunk, szinte alig van szabad hely mindegyik étterembe. Tulajdonképpen ezért is hívtalak. Jövő hónap végén, azaz úgy másfél hónap múlva, hozzád utazok, már ha van számomra egy szabad szobád. Egy céggel lenne megbeszélni valónk. A részletekben még én sem vagyok biztos, de valószínűleg társulni szeretnének.
Anyámat még sosem hallottam ilyennek. Ujjongott, mint valami tizenéves kislány, akinek összejött a randi azzal a sráccal, akit kiszemelt. 
 - Persze, hogy van nálam szabad hely. Csak majd hívj, hogy mikor jössz, rendben? 
 - Mindenképpen, kislányom! 
 - Mrs. McDowell, kérem, jöjjön ide! - hallatszott egy hang a túloldalról.
 - Kicsim, én leteszem, rendben? Szeretlek - meg sem várta, hogy elköszönjek tőle, bontotta a vonalat.
Telefonomat visszatuszkoltam a zsebembe, majd megperdültem a saját tengelyem körül. Kissé megugrottam, amikor megpillantottam főnökömet az ajtófélfának dőlve. Keze karba volt fonva, szemét lesütötte, s úgy figyelt.
 - Kivel beszéltél? - kérdezte semleges hangnemben. Még mindig nem figyelt rám, csupán maga elé meredt.
 - Az édesanyámmal, Mr. Horan - haraptam ajkaimba. Vajon ismét elrontottam valamit? 
Közeledni kezdett. Dühös volt, már-már dühöngött. A léptei nagyok voltak, talán három lépés után már előttem állt. Pupillája kitágult, tengerkék szemei pedig szinte felfaltak. 
 - Miért csinálod ezt? - kérdezte viszonylag nyugodtan. Pedig nem volt az. Látszott rajta, hogy majd' felrobban az idegességtől. 
 - Mit miért csinálok? - néztem szemébe.
Nem akartam gyengének és védtelennek tűnni. Nem akartam gyáva nyúl lenni, aki megfutamodik tőle csak azért, mert egy kicsit felemelte a hangját. Lehet, hogy ezzel rossz fát teszek a tűzre, az is lehet, hogy ezen a ponton játszottam el az utolsó esélyemet, de valahogy nem igazán érdekelt. Jobban izgatott az, hogy kiálljak magamért és, hogy megmutassam, hogy nem vagyok olyan puhány, mint ahogyan azt ő gondolta. 
 - Azt, hogy magázol. Ezerszer elmondtam már, hogy tőled nem várom el ezt. Akkor meg miért teszed? Miért szeged meg az utasításomat? Nem voltam elég világos? - mordult a képembe.
Észre sem vettem, hogy milyen közel van hozzám. Már csak egy méternyi távolság választotta el a testét a testemtől, s van egy olyan érzésem, hogy ez a távolság csökkenni fog.
 - Két esélyt eljátszottam a háromból. Már csak egy van. Azt pedig nem szeretném elrontani. Tisztelem a főnökömet a döntése miatt, s azért is, mert sokkal több mindent tud, mint én. A magázás pedig ennek a tiszteletnek a kimutatása - válaszoltam kissé okoskodóan. 
 - Tudod... tudod mivel fogod eljátszani az utolsó esélyedet? - higgadt volt, a levegőt viszont szakadozottan vette.
Azt hiszem, még közelebb volt hozzám. Már éreztem a leheletét, éreztem a belőle áradó meleget, amely perzselte bőrömet. Olyan erotikus volt ez a pillanat. Ő dühös volt, és én is. Közel voltunk egymáshoz. Benne sok volt az indulat, s már csak egy hajszál választotta el attól, hogy ki nem tört. Vajon akartam én ezt? Akartam, hogy kitörjön?
Naná, hogy akartam.
 - Még egyszer magázol, s olyat teszek, ami következményekkel fog járni. És most nem a kirúgatásodra gondoltam - fújta ki a levegőt. 
Eltávolodott tőlem. Már majdnem hátat fordított nekem, amikor utána szóltam.
 - Akkor... akkor mire gondoltál? - azt hiszem, a vége lemaradt.
 - Ó a rohadt életbe is - túrt idegesen a hajába.  
Hirtelen azon kapom magam, hogy erősen a konyhapulthoz vagyok szorítva. A testéből áradó feszültség és érzékiség szinte tapintható volt. Egy pár pillanatig csak figyel; várta, hogy felfogjam, hogy csapdába kerültem. Az ő csapdájába. 
Csupán ezután nyomta ajkát az ajkamra. Erőszakosan, érzékien csókolt, szinte azonnal bejutott a számba. Csókja olyan más volt. Vadító és kívánatos. Akaratos, mégis szenvedélyes. Minden másodperc után csak többet és többet akartam belőle. 
Egyik kezével hajamba túrt, ezzel még közelebb húzta arcát az arcomhoz. Testünk eggyé vált. Mintha mindig is egy emberek lettünk volna. Emberek, akiket régen elszakítottak egymástól, de most újra találkoztunk. Emberek, akiknek szükségük van egymásra. Azt hiszem, szükségem van rá. 
Ajtócsapódásra lettünk figyelmesek, így azonnal szétrebbentünk. Levegő után kapkodva próbáltam szabályozni a légzésem és a szívverésem is. Annyira kába voltam. Mintha fejbe csaptak volna. 
Leszálltam a konyhapultról, elrendeztem a felsőmet és a kötőmet, majd felé emeltem a tekintetem.. Szerencsénkre csak a külső ajtót csukták be, így még elegendő időnk maradt arra, hogy rendbe szedjük magunkat. 
Nyílt az ajtó, Niall pedig zavarodottan belekezdett valamibe, ezzel fenntartva a látszatot. 
 - Winnie ma nem jön be, így Martin lesz a főnök. Remélem nem lesz semmi probléma - idegesen pillantott rám, majd az ajtóban álló két férfira.
Martin és Paulo már átöltözve közeledtek felénk. Látszott rajtuk, hogy semmit sem vettek észre, aminek baromira örülten, mert fogalmam sem volt, hogy mivel tudtuk volna kimagyarázni magunkat.
 - Jó munkát nektek, majd még kijövök - intett Niall, majd kifelé vette az irányt.
Mély egy mélyreható pillantást vetett rám, amely szinte lyukat fúrt a testemben, majd végleg elhagyta a konyhát. 
 - Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott - pirított le Martin. - Minden oké?
 - P... persze, minden... minden rendben van - szóltam oda kissé zavarodottan, majd hozzáláttunk a munkához. 

8 megjegyzés:

  1. Azonnal következőt! :3
    Nagyon tetszett végre megtörtént a csók, juhuu!! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem mondod? :3
      Végre :3 hamarabbra terveztem, de igy mégjobb lett :3
      és arra a napra nem csak egy csókot terveztem... <3

      Törlés
  2. Köviiit! :D Nagyon tetszett a rész, reménykedtem benne, hogy lesz benne egy kis extra, kíváncsi vagyok a folytatásra. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett ××
      u.i. a következő részben biztos lesz extra ^^ <3

      Törlés
  3. ÁÁÁ imádom *o* Fantasztikus vagy *-* Most azonnal a következőt!!!

    VálaszTörlés