2015. december 4., péntek

Tizenkettedik Fejezet

Tizenkettedik Fejezet

Sokáig csengett fülemben az utolsó mondata, amelyet halkan, kéjesen, vágytól fűtötten a fülembe súgott. Csinos legyél, mert hétkor a házad előtt leszek. Hasamban élő lepkék eszeveszettül repkedtek, a légzésem még mindig szapora volt, ha az irodai jelenetre gondoltam. Egyszerűen képtelenségnek tartom felfogni azt, hogy ő meg én... Hogy ő ezt kéri tőlem... Egyszerűen lehetetlen. 
Mégis, ha eszembe jutnak forró csókjai, morgásai, pajzán megnyilvánulásai, és a piszkos szavai, amelyeket a fülembe suttogott, valósnak tartom az egész helyzetet. 
hat óra előtt néhány perccel tértem magamhoz, s azonnal kapkodni kezdtem. Elsőnek vészsebességgel megmostam a hajamat, amit aztán azonnal meg is szárítottam. Ezután a szekrényemhez léptem, s kikerestem a megfelelő ruhát. Pánt nélküli, tűzvörös színben pompázó darabot választottam ki, amit vasalni sem kellett, így azonnal magamra is kaptam. Egy fekete harisnyával egészítettem ki, valamint egy ugyanilyen színű pár centis magassarkúval. Magamra fújtam egy kevés parfümöt, a vállamra pedig egy zakót vettem, s épp akkora lettem kész, mire valaki észt vesztve csengetni kezdte a csengőt. 
Elveszem a táskámat, amibe némi pénzt és a telefonomat tettem, majd elmentem ajtót nyitni. Még ki sem nyitottam az ajtót, Niall teljes mértékben végigmért, megnyalta alsó ajkát, majd hozzám lépett, s forrón megcsókolt. Kezét a derekamra helyezte, s annyira közel húzott magához, hogy megéreztem egyre dudorodó férfiasságát a nadrágjában. Akaratlanul is belenevettem egyre csak forróbb csókunkba, mire csak felmordult, s beleharapott alsó ajkamba. 
 - Rossz lány vagy, édesem - motyogta ajkamra. 
Tovább csókolt, kissé beljebb tolt az ajtón, s be is csukta maga után azt. Kezével egész derekamat bejárta, különösen tekintettel volt a fenekemre is, amibe rendesen bele is markolt. 
 - Nem úgy volt, hogy elmegyünk valahova? - kérdeztem tőle kuncogva, mire egy pillanatra lemerevedett. 
 - Miért vagy ilyen ünneprontó? - ráncolta össze homlokát, s apró puszikkal hintette be ajkamat. 
 - Elnézést - hebegtem kissé zavartan, arcomra pír ült ki.
 - Neked elnézem - nevetett fel, s állam alá nyomta ujját, ezzel kényszerített arra, hogy szemeibe nézzek. - Előttem ne legyél zavarban, édesem. 
Átkarolt, s kifelé tolt. Kissé kábán ugyan, de bezártam az ajtót, majd mentem arra, amerre vezetett. Úriember módjára kinyitotta nekem autója ajtaját, majd miután kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben, ő is mellém pattant, másodpercekkel később pedig már a forgalmas utakon jártunk. A csend kezdett kínossá válni, a mellettem ülő férfinak pedig ez egyáltalán nem tűnt fel. Nyugodtan forgatta a kormánykereket, közben pedig fél szemmel a visszapillantó tükröt leste. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, amikor észrevettem, hogy a tükörből engem figyel. Egy ideig tartottuk a szemkontaktust, figyeltem kék szemét, amely teljes mértékben feltérképezett engem. Akaratlanul is vörösbe burkolózott arcom, éreztem, hogy bőröm égni kezd a zavartság miatt.
Halkan felnevetett, ajkáról pedig levakarhatatlan volt a vigyor. Elkaptam a tekintetem a tükörről, tekintetem pedig az ablakra helyezem, s úgy figyelem az elsuhanó tájat.
Hirtelen egy forró tenyeret éreztem meg a combomra tapadni. Kissé megugrottam váratlan tette miatt, ám amint megéreztem, hogy hüvelykujja lassan simogatni kezdte a lábamat, ellazultam. Mély, nyugodt sóhaj szaladt fel torkomból, testtartásom is ernyedtebbé vált.
Percekkel később az autó befordult az egyik legnevesebb étterem parkolójába. Kissé döbbenten figyeltem a feliratot, egyszerűen képtelennek tartottam, hogy Niall épp a konkurencia éttermébe hozott el egy randira.
 - Mi a baj? - kérdezte, amikor észrevette, hogy még mindig döbbenten meredtem magam elé.
 - Semmi... Csak azt nem értem, hogy miért ide hoztál - ráncoltam össze homlokomat.
 - Felmérjük a terepet, cica. Csak tudni akarom, hogy ők miért jobbak, mint mi - rántotta meg a vállát.
Kezét felém nyújtotta, édesen rám pillantott, s megnyalta alsó ajkát. Hasam akaratlanul is görcsbe rándult, a légzésem pedig szapora lett. Kissé remegve ugyan, de elfogadtam kezét. Ujjai óvatosan, gyengéden fonódtak a kezemre, kissé megrántott, s maga mellé húzott. Lassú, édes csókban jutalmazott, amely ismét felkeltette a bennem élő őrült kis pillangókat, amelyek sosem hagytak cserben.
 - Csak nyugi - mormogta kissé rekedtesen ajkamra, majd végleg eltávolodott tőlem, s maga után húzva bevitt az étterembe.
Az első pillanatokban a fény teljesen elvakított, késztetést éreztem arra, hogy a kezemmel eltakarjam a fentről áradó fényt, de aztán mégsem tettem meg. Megálltunk a recepciónál, egy fiatal pincér pedig azonnal a segítségünkre sietett, s elnavigált a lefoglalt asztalunkhoz. Két étlapot tett elénk, majd magunkra hagyott. Niallre pillantottam, aki figyelmesen, szinte szemrebbenés nélkül olvasta végig a menüsort. Néha vágott egy-egy fura, nevetségesnek mondható fintort, ettől függetlenül szinte lefagyva mustrálta a bőrkötéses füzetet.
 - Kiválasztottad már, hogy mit szeretnél? - kérdezte, ezzel félbeszakította bámulásomat.
 - Mi? Ja, máris - ráztam meg fejem, néhányszor még pislogtam is, hogy rendbe jöjjön a látásom.
 - Van egy ajánlatom - hajolt közelebb.
Szeme csillogott, ajkára pedig egy huncut mosoly telepedett. Mély levegőt vett, egy pillanatig hezitált, de aztán halkan nekikezdett.
 - Mi lenne, ha csak második fogást rendelnénk, aztán felmennénk hozzám? - érzékien megnyalta alsó, majd felső ajkát, forró lehelete pedig égette bőrömet.
Hasam remegésnek állt, a lélegzetem is elakadt, a szám kiszáradt, szóhoz sem jutottam.
 - Ez... ez nem rossz ajánlat - nyögtem ki kissé kábultan.
Niall elnevette magát, majd egy gyors csókra hozzám hajolt.
Teljes mértékben elaléltam tőle, ez pedig nem csak azért volt, mert ajka sokszor forrón tapadt az enyémre. Éreztem a törődést is, és az akarást azért, hogy megfeleljen nekem. Winnie egyszer elszólta magát afelől, hogy Niall inkább az egyéjszakás kalandok híve, és sosem randizik.
Ez viszont nagyon is egy randi volt. Egy randi, tele ígéretekkel, vággyal és tettekkel. Ezek a tettek pedig hamarosan be is fognak teljesülni, én pedig, azt hiszem, minden porcikámmal vágyok arra, hogy minél hamarabb megtörténjen. 

4 megjegyzés:

  1. Szia.
    Jujj jujj jujj jujj jujj jujj de szupeeer lett ^^
    Ahw nem találok szavakat!!!
    Most komolyan, hogy tudsz ilyen asdfghjkl fejezetet írni?!!!
    Mindjárt megőrülök, hogy nem olvashatom most rögtön a következő fejezetet!!! ;)
    Alig várom a következőt, majd az utána következőt, és az azután lévőt is...
    Na jó, az ÖSSZESET!! #.#
    Remélem hamar jön a kövi rész. mert MEG. FOGOK. BOLONDULNI..!
    Niall meg, hát Ő “csak“ Niall, annyira de annyira ahwwww hpgy huh, nem tudok normálisan írni.!
    Mind1 is nem folytatom, mert csak még nagyobb értelmetlenségeket írnák le :D
    Pusszancs :*

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik a törtènet ès az írásmód! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett siess kövivel :-)

    VálaszTörlés