Prológus

Szokták mondani, hogy egy férfit csak úgy nyerhetünk meg magunknak, ha jól főzünk. Ha minden fűszer a helyén van, ha úgy adjuk hozzá az adalékanyagokat, hogy az eredmény tökéletes legyen, akkor a férfi szíve a miénk lesz. Ha van egy kis tehetségünk ehhez a mesterséghez, akkor rengeteg férfit tudhatunk magunknak.

A főzés nem bonyolult dolog: fogni kell egy fakanalat és egy fazekat, bele kell dobni minden olyan adalékanyagot, amelyek segítségével létre tudjuk hozni a tökéletes ételt. Nem bonyolult, igaz?

Hát, szerintem sem.

Négy évvel ezelőtt, amikor beléptem az egyetem kapuján, fogalmam sem volt arról, hogy egyszer egy háromcsillagos étteremben fogok dolgozni. Az álmom egy kisebb büfé volt, ahol esetleg elkészíthetek egy-két süteményt, jobb esetben pedig egy levest. Elmém egyik szegletében sem gondoltam volna arra, hogy maga Niall Horan, a világhírű séf és étteremvezető felvesz a szakácsai közé. Ez a férfi arról volt híres, hogy olyan szakácsokat alkalmaz, akiknek a hátuk mögött több évtizednyi tapasztalat van. Nem értem, mit keresek én itt négy évnyi egyetemmel a hátam mögött. Tapasztalattal nem igazán rendelkezem, csupán a főiskolán megtanul fogásokat tudom alkalmazni.

- Miss McDowell - szakítja félbe gondolatmenetem újdonsült főnököm.

Tekintetem az övébe fúrtam, s megpróbáltam nem gyengének tűnni. Feszült voltam, legbelül szorongtam. Fogalmam sincs, hogy mi a véleménye rólam, s ez bosszantott.

- Mint tudja - kezdte diplomatikusan -, én az idősebbekkel szeretek dolgozni... úgy értem, akik idősebbek nálam. Nekem is furcsa, és, gondolom, magának is ez a helyzet. Ha nem szólt volna a tanára, akkor eszembe sem lett volna az, hogy felveszem magát. Láttam önt dolgozni, és tudom, hogy mire képes. Remélem, hogy azt a szokását, miszerint mindig mindent kihoz magából, nem szakítja meg, és itt is teljes erőbedobással fog dolgozni.

Ajkamat elhagyta egy jóleső sóhaj, majd aprót bólintottam.

- Persze, Mr. Horan. Pontosan úgy fogok itt is dolgozni, ahogyan eddig dolgoztam - feleltem, arcomra pedig egy kisebb mosoly telepedett.

- Nem, Miss McDowell - érces, férfias hangja szakítja félbe jókedvemet. - Itt sokkal, de sokkal jobban kell teljesítsen. A legtökéletesebben.

Mélykék szemében mintha egy szikra csillant volna meg. Rakoncátlan tincseit eligazította, majd felállt a helyéről. Ugyanígy tettem, majd az ajtó felé lépkedtem, nyomomban Mr. Horan-el.

- Sok sikert kívánok, Miss McDowell - biccentett, s megeresztett egy mosolyt.

Furcsa. Amióta itt vagyok, egyszer sem mosolyodott el.
- Úgy lesz, Mr Horan - bólintottam, majd elhagytam az irodát.